A foghigiénikus szerepe a táplálkozási és étkezési rendellenességben szenvedő betegeknél

3292 szó (13 oldal) Ápoló esszé

Jogi nyilatkozat: Ezt a munkát egy hallgató küldte be. Ez nem egy példa az ápoló esszéíró szolgáltatásunk által készített munkára. Szakmai munkánk mintáit itt tekintheti meg.

Az ebben az anyagban megfogalmazott vélemények, megállapítások, következtetések vagy ajánlások a szerzők véleményei, eredményei, nem feltétlenül tükrözik a NursingAnswers.net véleményét.

A fogorvosi rendelőben nem ritkán lépnek kapcsolatba olyan betegekkel, akik olyan rendellenességekben szenvednek, amelyek zavarják a kezelést, vagy megváltoztatják a kezelés módját. A fogyatékosságok lehetnek fizikai, szellemi és érzelmi. Ez a cikk az etetési és étkezési rendellenességekben szenvedő személyek etiológiáját, kezelését és fenntartását tárgyalja. Az etetési rendellenességeket az ételfogyasztás nehézsége jellemzi. Ezek a szövődmények funkcionális korlátozásokhoz vagy egyszerűen preferenciához kapcsolódhatnak. A táplálkozási rendellenességek elsősorban kisgyermekeknél fordulnak elő, gyakran olyan gyermekeknél, akiknek fiziológiai alapjai vannak. Az étkezési rendellenességeket, hasonlóan az etetési rendellenességekhez, megkülönböztetik az ételfogyasztás zavarai, legyen szó túlevésről, alulevésről vagy egyáltalán nem evésről. Mindkét rendellenesség zavarja a szájüreg normális működését. A foghigiénikusok döntő szerepet játszanak az etetési és étkezési rendellenességek felismerésében és kezelésében. Megbeszéljük a beteg kommunikációját, az öngondoskodási segédeszközöket és a foghigiénés ellátási tervet.

Bevezetés

Felszíntől kezdve az etetési és étkezési rendellenességek jelzik, hogy azonosak. A két rendellenesség azonban saját külön rendellenességük, amelyeknek közös nevezőjük van: az étel. A táplálkozási rendellenesség fogalma az élelmiszer elfogyasztásának nehézségeit írja le. Az etetési rendellenességek lehetnek fizikai, mentális vagy mindkettő. A fizikai korlátozás magában foglalja az ételek elrágásával vagy az étel lenyelésével kapcsolatos problémákat, a mentális korlátok pedig elsősorban preferenciákon alapulnak, és bizonyos ételektől vagy textúráktól való idegenkedést jelentenek. Az étkezési rendellenesség olyan pszichiátriai betegség, amelynek következtében az egyén megszállottja a testkép, az ételfogyasztás és a súly. Mindkét rendellenesség egyformán súlyos, és kezelésükhöz többféle kezelési mód szükséges.

A táplálkozási és étkezési rendellenességek közötti különbség

Mint fentebb említettük, a két kifejezés nem szinonimája, bár lehetséges, hogy az egyén mindkét rendellenességben szenvedhet. Benjasuwantep, Chaithirayanon, Eiamudomkan (2013) szerint „A mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve a csecsemő- vagy kora gyermekkori táplálkozási rendellenességeket tartós táplálkozási zavarként írja le, vagy vagy a testtömeg-gyarapodás elmulasztása vagy jelentős súlyvesztés miatt legalább egy hónapban, anélkül, hogy jelentős egészségi állapot vagy a rendelkezésre álló élelmiszer hiánya lenne. ” Az etetési rendellenesség nagyobb valószínűséggel fizikai fogyatékosság, mint étkezési rendellenesség. A táplálkozási rendellenességeket olyan állapotokhoz kötik, mint a reflux, a nyelési rendellenességek és a nyelőcső achalasia („Mi az etetési rendellenességek?”). A táplálkozási rendellenességekhez kapcsolódó különböző változók sokkal nehezebben megkülönböztethetők, mint az étkezési rendellenességek. Az étkezési rendellenességek az étkezési szokások megzavarásával járnak; azonban tipikusan egy mögöttes pszichológiai vagy önértékelési kérdésnek tudható be. Az étkezési rendellenességek, az etetési rendellenességektől eltérően, inkább az étel túlzott kényeztetését jelenthetik, mint hiányt.

A rendellenesség kezdete

Az etetési rendellenességeket tipikusan a kora gyermekkorban azonosítják. A fejlődési rendellenességekben szenvedő gyermekek az összes táplálkozási rendellenesség 80% -át teszik ki (Kleinert, 2017). A fejlődési és genetikai szindrómákat, mint például a DiGeorge-szindrómát és a Down-szindrómát, a táplálkozási rendellenességek magasabb arányához kötik („Mi az etetési rendellenességek”). Az olyan állapotok, mint a gastroesophagealis reflux betegség, a szájüregi motor diszfunkciója, a nyelőcsőgyulladás és a palatális rendellenességek szintén kockázati tényezők a táplálkozási rendellenesség kialakulásában („Etetési rendellenességek”). További járulékos tényezők az autizmus, a szívbetegségek, sőt a koraszülés is. A táplálkozási rendellenességek egészséges gyermekeknél is előfordulhatnak, akik idegenkednek az evéstől. Bár az etetési rendellenességeket gyakran észlelik a gyermekeknél, a dysphagia is kialakulhat a demencia következtében (Flynn, Smith, Walsh és Walshe, 2018). A táplálkozási rendellenességekkel ellentétben az étkezési rendellenességek a fiatal nőknél fordulnak elő leggyakrabban a kora-közepes serdülőkorban. Az étkezési rendellenességeket zaklatás, pszichológiai bántalmazás vagy szexuális bántalmazás okozhatja. Az állapot összefüggésbe hozható környezeti, genetikai és társadalmi tényezőkkel, valamint érzékszervi fogyatékossággal is. A rendellenességet gyakran az irányítás vágya idézi elő.

A táplálkozási és étkezési rendellenességek típusai

Az etetési rendellenességek diagnosztizálása sokkal összetettebb, mint az étkezési rendellenességek megkülönböztetése. A legtöbb táplálkozási rendellenesség funkcionális korlátozás, amely az ásással vagy a nyeléssel kapcsolatos. Az állapot többnyire a textúra, íz vagy egy adott ételcsoport alapján történő preferenciához kapcsolódik. Egy másik táplálkozási rendellenességet pica-nak neveznek, amely nem tápanyagok fogyasztását foglalja magában, amelyek nem tartalmaznak tápértéket. A bevitt elemek közé tartoznak a szennyeződések, sziklák vagy festék („Mentális egészség és Pica”). A gyakori étkezési rendellenességek közé tartozik az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és a mértéktelen étkezési rendellenesség. Az anorexia nervosa további két formába sorolható: korlátozó típusú és mértéktelen fogyasztási és tisztító típusú (Petre, 2017). Egyéb kevésbé tipikus étkezési rendellenességek: öblítési rendellenességek, éjszakai étkezési szindróma vagy másképpen nem meghatározott étkezési rendellenességek (EDNOS). Az EDNOS olyan személyeket ír le, akiknek tünetei hasonlóak a gyakori étkezési rendellenességekhez, de nem illenek kifejezetten egy kategóriába (Flynn et al, 2018).

A táplálkozási és étkezési rendellenességek jellemzői

A táplálkozási rendellenességeket megkülönbözteti az étel fogyasztásának megtagadása vagy képtelensége. Az étkezési rendellenességek indikációi lehetnek érzelmi és fizikai. Az étkezési rendellenességekben szenvedő egyének a bizonytalanság és a rögeszmés jeleit mutathatják, ha a fogyókúráról és a testméretről van szó. A fizikai megnyilvánulások a súly ingadozását, az amenorrhoát, a száraz bőrt és az alvási problémákat tárják fel. Az anorexia nervosa specifikus tünetei közé tartozik az az egyén, aki rétegekben vagy táskás ruhában öltözik a fogyás elrejtése érdekében. A túlzott testedzési rutin és az étrend követése szintén az anorexia nervosa ellen küzdő egyének mutatója. A bulimia nervosa-ban szenvedők szokásai között szerepel a mértéktelen evés és megtisztulás jelei, a csülökön és a kézfején levágások és bőrkeményedések, valamint a nagy mennyiségű víz fogyasztása. Ezek az egyének rendszeresen kirándulnak a mellékhelyiségbe, és állandóan rágógumit, mentákat vagy szájöblítőt használnak a hányás szagának elrejtésére („Figyelmeztető jelek és tünetek”, 2018). Vannak olyan szóbeli következmények is, amelyek felfedhetik az étkezési rendellenességek klinikai jeleit, amelyeket az alábbiakban tárgyalunk.

Elterjedtség

A gyermekek az etetési rendellenességek legtöbb esetét okozzák. A normálisan fejlődő gyermekek felelősek az összes táplálkozási rendellenesség 20-50% -áért, míg a fejlődési zavarokkal küzdők 70-89% -ért felelősek (Benjasuwantep, Chaithirayanon és Eiamudomkan, 2013). A National Eating Disorders Association (NEDA) szerint „az Egyesült Államokban 20 millió nő és 10 millió férfi szenved klinikailag jelentős étkezési rendellenességektől életük egy pontján” - idézi Gawel (2017). Az Anorexia Nervosa és a társult rendellenességek Országos Szövetsége (ANAD) kijelenti, hogy az amerikai nők 0,9% -át életük során anorexia, 1,5% -át pedig bulimia sújtja ("Eating Disorder Statistics"). Kimutatták azt is, hogy az anorexia és a bulimia esetek 50-80% -a genetikai („Eating Disorder Statistics”). A hangulati rendellenességeket, például a depressziót és a szorongást, az anorexiában szenvedő egyének 33-50% -ánál és a bulimiában szenvedő betegek több mint felénél észlelik ("Eating Disorder Statistics").

Általános és orvosi szükségletek és szolgáltatások

Nyilvánvaló, hogy az etetési és étkezési rendellenességek egyaránt pszichológiai rendellenességek, amelyek beavatkozást igényelnek, de gyakran más orvosi segítségre van szükség. A táplálkozási rendellenességek szempontjából a foglalkozási terápia vagy a beszéd-nyelv patológiája hasznos lehet (Arts-Rodas és Benoit, 1998). A kognitív viselkedésterápia szintén hasznos lehet az etetési rendellenességek csökkentésében. A táplálkozási tanácsadás és az étrendi beavatkozások nagyon fontosak mind az etetési, mind az étkezési rendellenességeknél az alultápláltság megelőzése érdekében. Az étkezési rendellenességek következtében számos súlyos egészségügyi következmény merül fel. A leggyakoribb következmények a kardiovaszkuláris, a gyomor-bélrendszeri, a neurológiai és az endokrin rendszer szabálytalanságai („Heath Consequences”, 2018). A megadott feltételek mellett rendkívül magas a halálozási arány az evészavarral küzdő egyéneknél. Az étkezési rendellenességekkel kapcsolatos orvosi és pszichológiai mellékhatások kombinációja magasabb halálozási arányt eredményezett, mint bármely más pszichiátriai rendellenesség (Hamilton, Culler és Elenback, 2018). Ennek ellenére az evészavaroktól szenvedő egyének számára elengedhetetlen a beavatkozás, beleértve a pszichológiai és táplálkozási tanácsadást is.

Általános mindennapi életstílusok

A jelentős táplálkozási rendellenességekkel küzdő gyermekeknek általában olyan etetési kezeléseken kell átesniük, amelyek több foglalkozástól több évig is eltarthatnak („Mi az etetési rendellenességek”). A szülők és gondozók alapvető szerepet játszanak az etetési rendellenességekkel küzdő kisgyermekek gondozásának biztonságában és kezelésében. Az étkezési rendellenességekkel élő személyek gyakran úgy érzik, hogy bujkálva kell életüket élniük, ami hozzájárulhat a rendellenességgel járó depresszióhoz. Fontos, hogy az étkezési rendellenességben szenvedők mérsékelt testmozgás és egészséges táplálkozás útján tűzzék ki céljuknak az egészséges testsúly fenntartását. Egy másik létfontosságú kiigazítás magában foglalja az olyan tényezők elkerülését, amelyek az egyén visszaesését és régi szokásaihoz való visszatérését okozhatják.

A táplálkozási és étkezési rendellenességek szóbeli megnyilvánulásai

A táplálkozási rendellenességekkel kapcsolatos főbb orális hatások az alultápláltság következményei. A helyes táplálkozás és a száj egészsége kölcsönösen függ. Az alultápláltság miatt megváltozott homeosztázis a betegség előrehaladásához vezethet a szájüregben. Ez a betegség progressziója periodontális betegséghez, a gyógyulás csökkenéséhez és a fogak elvesztéséhez vezethet. Kisgyermekeknél az alultápláltság megzavarhatja a szájüreg fejlődési folyamatát és kitörési sorrendjét. Az elégtelen mennyiségű fehérje késleltetett fogkitöréshez és esetleges mikrodontiához vezet. Az A-vitamin hiányával a hámszövet fejlődése károsodik, a kóros alveoláris csontminták pedig a D-vitaminnal és a kalcium elégtelenséggel járnak. A szájüregi állapotok, például a szögletes cheilitis, a halitosis, a glossitis, az égő nyelv szindróma, a fekélyes ínygyulladás és a parodontális betegség szintén táplálkozási hiányosságokkal jár (Sheetal, Hiremath, Patil, Sajjansetty és Kumar, 2013).

A szájüreg változásai gyakran az étkezési rendellenesség első klinikai jelei. A kinyújtott fogak a pica indikátorát jelentik, és a bulimia-ban szenvedő betegeknél a lágy szájpad traumája és véraláfutása nyilvánvaló. Az étkezési rendellenességek egyik legkülönbözőbb jele a fogorvosi rendelőben a zománc eróziója. A savas környezetnek való folyamatos kitettség kiemelkedő szerepet játszik a fogszuvasodás kialakulásában, és rendkívül károsítja a nyelőcsövet és a szájnyálkahártyát. A nyál túlzott stimulálása a hányás kiváltására való felkészülés során parotid hypertrophiának nevezett állapotot okoz, amelynek következtében a parotid mirigy megnagyobbodik (Norman, 2017). Az étkezési rendellenességekhez kapcsolódó egyéb szájüregi szövődmények a xerostomia, a temporomandibularis ízületi rendellenességek és a dysphagia („Az étkezési rendellenességek fogászati szövődményei”, 2018).

A foghigiénikus szerepe

A fogászati higiénikusnak soha nem szabad lebecsülnie az evészavarral küzdő egyének kezelésében betöltött szerepét. Étkezési rendellenesség gyanúja esetén feltétlenül beszélgetést kell kezdeményezni a vizsga szóbeli megállapításainak megvitatása céljából. Ismeretes, hogy az evészavarral küzdő egyének célja, hogy állapotukat titokban tartsák, ezért a megítélés nélküli viselkedés döntő fontosságú. A zártkörű kérdések privát környezetben ösztönzik a betegek kommunikációját és bizalmát (Johnson, Boyd, Rainchuso, Rothman és Mayer, 2015).

Öngondozási ajánlások

A szájüreg állapotának javítása érdekében ajánlásokat kell tenni az evészavarral küzdő betegek számára. A tisztítás utáni fogmosás téves elképzelése fő kérdés, és csak további zománckárosodáshoz vezet. A tisztítást követően legalább egy órán keresztül kerülni kell a fogmosást, azonban a savas környezet semlegesítéséhez nátrium-fluoridos öblítés hatékony. A nyálstimulánsokat ajánlani kell a xerostomia-ban szenvedő betegeknek, és ösztönözni kell a fluoridos kezeléseket a remineralizáció fokozása és a caries arányának csökkentése érdekében (Steinberg, 2014).

Foghigiénés ellátási terv

Teljes vizsgálatot kell végezni annak megállapítására, hogy a beteg étkezési rendellenességgel rendelkezik-e. A klinikai tünetek intraorális és extraoral vizsgálat során derülnek ki, és a parodontális betegség jelei parodontális értékeléssel mutathatók ki. Az olyan diagnosztikai eszközök, mint az intraorális kamera, alkalmazhatók a betegek oktatásában, és a táplálkozási tanácsadás előnyös az evészavarral küzdő betegek számára. A periodontális eltávolítást követően a fluoridos kezelés elősegíti a remineralizációt és a fogszuvasodás megelőzését. A helyreállító kezelés ajánlása szintén ajánlható. Az evészavarban szenvedő betegek számára az elszámoltathatóság fenntartása érdekében gyakrabban fordulhat elő ápolás.

Záró vélemény

Kutatásaim során sok tudást szereztem arról, hogyan lehet felismerni és kezelni az etetési és étkezési rendellenességben szenvedő betegeket. Az ilyen rendellenességek egyikében szenvedő beteg kezelésének esélye nem ritka. Információ a felderítésről, a beteg kommunikációjáról és a kezelésről

Hivatkozások

Idézd ezt a művet

A cikk hivatkozásának exportálásához kérjük, válasszon egy hivatkozási típust alább:

APA
MLA
MLA-7
Harvard
Vancouver
Wikipédia
OSCOLA