A COVID-19 hatása az élelmiszer-rendszereken keresztül hullámzik

A vágott növényeket valószínűleg kevésbé érintik a vírus elleni védekezésre irányuló intézkedések, de a speciálisabb termesztést folytató gazdálkodók érezhetik a csípést

"data-newsletterpromo_article-image =" https://static.scientificamerican.com/sciam/cache/file/CF54EB21-65FD-4978-9EEF80245C772996_source.jpg "data-newsletterpromo_article-button-text =" Regisztráció "data-newsletterpromo button-link = "https://www.scientificamerican.com/page/newsletter-sign-up/?origincode=2018_sciam_ArticlePromo_NewsletterSignUp" name = "articleBody" itemprop = "ArticleBody">

Ahogy a tél átadja a tavaszt, az Egyesült Államok mezőgazdasági termelői felkészülnek a vegetációs időszakra - munkásokat vesznek fel, anyagokat vásárolnak és megrendeléseket fogadnak el. De a COVID-19 járvány visszaszorítására irányuló intézkedések a kísérletek egy részét kikerülhetik, állítják szakértők. "Mindenki arra törekszik, hogy kitaláljon, mit tegyen" - mondja Gail Feenstra, a kaliforniai egyetem (Davis) Fenntartható Mezőgazdasági Kutatási és Oktatási Programjának igazgatóhelyettese, aki az élelmiszerrendszereket és az ellátási láncokat tanulmányozza. "Csak sok zavar van."

Bár az amerikai élelmiszertermelésre gyakorolt ütés mértéke nem világos - és attól függ, hogy meddig tartanak a járvány és az ellenintézkedések - a széles körű élelmiszerhiány nem valószínű, hogy hamarosan megtörténjen - állítja több kutató. A mezőgazdaság elengedhetetlen munka az ország egész területén kiterjedő menedékhely-megrendelések alapján. De a gazdálkodóknak továbbra is be kell tartaniuk a társadalmi elhatárolódási követelményeket, és az élelmiszer-ellátási lánc mentén végrehajtott rendeletek és egyéb változások, például az éttermek redőnyei által felpörgethetők.

Néhány munka könnyedén folytatható, kis megszakítás nélkül. Például számos olyan amerikai mezőgazdasági termelő, aki vágott növényeket termel, beleértve a búzát és a rizst is, ezt gépesített eszközökkel teszi, amelyek már korlátozzák az emberek közötti kapcsolatot, és a Koronavírus terjedésének korlátozására vonatkozó Betegségmegelőzési és Megelőzési Központ irányelvei alá tartoznak. A nonprofit Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet (IFPRI) a hónap elején arról számolt be, hogy a COVID-19 jelenleg nem jelent komoly veszélyeket az általános globális élelmezésbiztonságra nézve, mert továbbra is rendelkezésre állnak a megfelelő alapkészletek.

De a magasabb értékű és speciálisabb növények nagyobb számú akadályt vetnek fel - mondja Will Martin, az IFPRI vezető tudományos munkatársa és a jelentés társszerzője. Ezek az ételek - például néhány kisebb gazdaságban termesztett gyümölcs és biotermék - általában több munkaerőt igényelnek. Gyakran értékesítik éttermeknek és gazdálkodói piacoknak is, amelyek közül sok ma országszerte széles körben bezárt vagy csökkentett szolgáltatásokkal rendelkezik, nem pedig közvetlenül a még működő élelmiszerboltok felé. Még akkor is, ha ezek a gazdálkodók tovább tudnak dolgozni, korlátozott helyük lehet áruik értékesítésére. "Ez nagy probléma" - mondja Martin. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint a nagyobb értékű áruknál is nagyobb az esély a COVID-19 rendellenességek okozta áremelkedésre, mint a fő vágott növényeknél.

A helyzet egy pandémiában várható - mondja a Világbank 2006-os jelentésére hivatkozva, amely felvázolja, hogy az ilyen járványok megfékezésére irányuló erőfeszítések - ideértve az éttermi bezárásokat, valamint a tömegközlekedés és az idegenforgalom megzavarását - általában nagyobb károkat okoznak a világgazdaságban, mint a beteg emberektől elveszített munkaórák. A jelentés becslése szerint az 1918-as spanyol influenzához hasonló modern járvány 0,9 százalékos GDP-csökkenést eredményez a beteg munkavállalók miatt, szemben a fertőzések visszaszorítására irányuló politikákhoz kapcsolódó 1,9 százalékos veszteséggel. Martin azt mondja, hogy a nagy értékű növények gazdáit különösen súlyosan sújtják ezek a politikák.

Az egyik példa az almaültetvényekről származik, amelyek fák ültetéséhez és metszéséhez nagy legénységre van szükség. A metszés segít kiküszöbölni a beteg ágakat, és nagyobb hozzáférést biztosít a lomboknak a napfényhez. De sok almatermesztő az országon kívüli idénymunkásokra támaszkodik ezekben a feladatokban, és sok ilyen munkavállaló a nagykövetségek és a szövetségi irodák bezárása miatt küzd a vízumok feldolgozásával. Megfelelő munkaerő hiányában előfordulhat, hogy a termelőknek telepítetlenül kell hagyniuk a fákat, és az ágakat nem kell metszeni. Ez az elhanyagolás veszteségekhez vezethet az idény későbbi szakaszaiban és a következő években is - mondja Diane Kurrle, az USApple Association vezető alelnöke, a vajdasági Falls Church-ben működő nonprofit szervezet, amely a termelőket és az ipar többi szereplőjét képviseli.

Az eper egy másik növény, amely valószínűleg érintett, bár különböző okokból. A kaliforniai epertermesztők nem annyira támaszkodnak az Egyesült Államokon kívülről érkező munkaerőre, de a munkások általában szorosabban tömörülnek, mint amennyire a vírus terjedésének megakadályozása érdekében tanácsos. Mark Bolda, a Kaliforniai Egyetem szövetkezet-kiterjesztésüzemének tanácsadója Watsonville-ben, elmondja, hogy a környező megyében - ahol az állam frissen értékesített eperének mintegy 40 százalékát termelik - a gazdák már megkezdték a munkások szétosztását a sorok között.

Az eper azonban első érettségét éri el egy keskeny ablakban, mindössze két-három napig, és gyorsan le kell szedni - mondja Bolda. A munkavállalók ilyen módon történő elhelyezése lassíthatja a szedést, ami azt eredményezheti, hogy több gyümölcs marad rothadni a mezőkön. Ez a helyzet viszont még tovább lassíthatja a betakarítási folyamatot, mivel a dolgozók szünetet tartanak a régi gyümölcs eltávolítása érdekében, így a rothadás nem terjed át a bogyók érésére. Egy ilyen lassulás csökkentené az óránként szedett gyümölcs mennyiségét, amelyet a dolgozóknak fizetnek, és károsíthatja a gazdálkodó profitját - mondja Bolda. "Lassabbnak lenni drága."

Maine-ban az alacsony áfonyás áfonya termelők - az állam legjobban termő termése a burgonya után - jelenleg nagyjából 50 000 méhkaptár éves behozatalára készülnek, amelyek az ország minden részéről a tavaszi virágzás idején, áprilisban és májusban érkeznek síkágyakra. Az áfonya nagymértékben támaszkodik a méhekre a virágpor átvitelében, mert keskeny virágai nem jól alkalmazkodnak a szél beporzásához. Az őshonos méhpopulációk nem eléggé jelentősek ahhoz, hogy támogassák az állam nagyjából 3800 hektár alacsony mélységű áfonyamezőit. Tehát a termelők méhkaptárakat bérelnek, hogy növeljék a hozamukat az ország második legnagyobb kereskedelmi beporzási eseményén a kaliforniai mandulának szentelt esemény után - mondja Lily Calderwood, a Meine Egyetem Cooperative Extension vadáfonyás specialistája.

De a kaptárak síkágyakon történő szállítása speciális képzést igényel - jegyzi meg Lincoln Sennett maine-i méhész, aki mézüzletet tart és méhét bérli áfonya beporzás céljából. Ha a teherautó-sofőrök megbetegednek a COVID-19-ben, a méhészek küzdhetnek arra, hogy képesek legyenek helyettesíteni őket. E csalánkiütés nélkül komoly károkat okozhat az áfonya idei hozama. "Nagyon rossz lenne" - mondja Calderwood, megjegyezve, hogy egyetlen kaptár akár 1000 fonttal is növelheti a hozamot.

Mivel a COVID-19 széles körű jövedelemveszteséghez vezet, kevesebb fogyasztó engedhet meg magának speciális vagy nagy értékű termékeket, beleértve az ökológiai zöldségeket is - jegyzi meg Megan Konar, az Urbano-Champaign Illinoisi Egyetem polgári és környezetvédelmi mérnöke. Az ilyen vásárlások csökkentése tovább terhelheti a termelőket, különösen, ha közvetlenül a piacon, nem pedig élelmiszerboltokon keresztül értékesítenek a fogyasztóknak. "Ez egy érdekes extrém esemény az étkezési rendszerek számára, mert valójában csak társadalmi esemény" - magyarázza. "Nincs időjárási sokk, infrastrukturális hiba vagy hiányosság." A természeti katasztrófák általában csak egy adott területet érintenek - például egy hurrikán elpusztíthatja a növényeket Floridában -, de a koronavírus társadalmi és intézményi szinten sokkal átterjedtebb hatással volt. "Ez egy kicsit másfajta katasztrófa, mint a szokásos" - mondja Konar.

Ha ebben a szezonban további környezeti stresszorok jelentkeznek - például a hóolvadástól áradó folyó és a középnyugaton várható tavaszi esőzések -, az ipar még sebezhetőbbé válik - teszi hozzá Konar. "Ha egyszerre bombázza a mezőgazdasági ágazatot egyidejű veszélyekkel, az felhalmozódik" - mondja. "Mindez összeadódik és nehezebbé teszi az évadot."

A koronavírus kitöréséről itt olvashat bővebben.