Béta-sejt funkció fogyás után: klinikai vizsgálat, amely összehasonlítja a gyomor bypass műtétjét és az intenzív életmódbeli beavatkozást

D Hofsø

1 Orvosi Osztály, Morbid Obesity Center, Vestfold Hospital Trust, PO Box 2168, 3103, Tønsberg, Norvégia

T Jenssen

2 Klinikai Orvostudományi Intézet, Tromsøi Egyetem, 9037, Tromsø, Norvégia

3 Nefrológiai osztály, Orvostudományi Osztály, Oslo Egyetemi Kórház, Rikshospitalet, 0027, Oslo, Norvégia

J Bollerslev

4 Endokrinológiai szekció, Orvostudományi Osztály, Oslo University Hospital Rikshospitalet, 0027, Oslo, Norvégia

5 Orvostudományi Kar, Oslói Egyetem, 0318, Oslo, Norvégia

T Ueland

4 Endokrinológiai szekció, Orvostudományi Osztály, Oslo University Hospital Rikshospitalet, 0027, Oslo, Norvégia

6 Belgyógyászati Kutatóintézet, Oslo Egyetemi Kórház Rikshospitalet, Oslói Egyetem, 0027, Oslo, Norvégia

K Godang

4 Endokrinológiai szekció, Orvostudományi Osztály, Oslo University Hospital Rikshospitalet, 0027, Oslo, Norvégia

M Stumvoll

7 Lipcsei Egyetem Orvostudományi Tanszék, 04109, Lipcse, Németország

R Sandbu

1 Orvosi Osztály, Morbid Obesity Center, Vestfold Hospital Trust, PO Box 2168, 3103, Tønsberg, Norvégia

J Røislien

1 Orvosi Osztály, Morbid Obesity Center, Vestfold Hospital Trust, PO Box 2168, 3103, Tønsberg, Norvégia

8 Biostatisztika Tanszék, Alap-Orvostudományi Intézet, Oslo Egyetem, 0317, Oslo, Norvégia

J Hjelmesæth

1 Orvosi Osztály, Morbid Obesity Center, Vestfold Hospital Trust, PO Box 2168, 3103, Tønsberg, Norvégia

Absztrakt

Célkitűzés

A különféle súlycsökkentési stratégiák hatása a hasnyálmirigy béta sejtjeinek működésére továbbra sem tisztázott. Célul tűztük ki az intenzív életmódbeli beavatkozás (ILI) és a Roux-en-Y gyomor bypass műtét (RYGB) hatását a béta sejtek működésére.

Tervezés

Mód

A MOBIL vizsgálatból száztizenkilenc betegesen elhízott, diabétesz nélküli résztvevőt (átlag (sd) életkor 43,6 (10,8) év, testtömeg-index (BMI) 45,5 (5,6) kg/m 2, 84 nő) soroltak az RYGB-hez (n = 64) vagy ILI (n = 55). A betegeket ismételt orális glükóz tolerancia teszteken (OGTT) vetették alá, és normál (NGT) vagy abnormális glükóz tolerancia (AGT) kategóriába sorolták. Huszonkilenc normál testsúlyú, NGT-vel rendelkező személy (42,6 (8,7) év, BMI 22,6 (1,5) kg/m 2, 19 nő) szolgált kontrollként. Kiszámoltuk a béta sejtek működésének OGTT-alapú indexeit.

Eredmények

Ezt a hátteret figyelembe véve arra törekedtünk, hogy morbid, elhízott, ismert cukorbetegségben szenvedő betegeknél összehasonlítsuk az ILI (étrend és fizikai aktivitás) és a Roux-en-Y gyomor bypass által a béta sejtek működésére gyakorolt egyéves hatást, amelyet orális glükóz tolerancia teszttel (OGTT) értékeltünk. származtatott indexek.

Mód

A résztvevők és a tanulmányterv

Ez egy kiegészítő tanulmány a MOBIL-tanulmányhoz (Morbid Obesity Treatment, Bariatric surgery versus ILI study, ClinicalTrials.gov identifier:> NCT00273104) (15). Ez magában foglalja a 119 betegesen elhízott, ismert cukorbetegség nélküli résztvevőket, akik beavatkozás előtt és után OGTT-n estek át. Ezen felül 29 normál testsúlyú (BMI 2), normál glükóztoleranciával (NGT) rendelkező alany szolgált kontrollcsoportként (ebből 27 alany adatai már korábban megjelentek (16)).

A Dél-Norvég Regionális Egészségügyi Hatóság regionális etikai bizottsága jóváhagyta a tanulmányt. Minden résztvevő írásos, tájékozott beleegyezést adott.

Orális glükóz tolerancia teszt

Egy éjszakai böjt után 0800 órakor 75 g OGTT-t hajtottunk végre, 0, 30 és 120 percnél vett vénás vérmintákkal a szérum glükóz, inzulin, C-peptid és proinsulin meghatározására. Az ilyen kezelésben részesülő betegeknél a hipoglikémiás szerekkel végzett kezelést 2 héttel az OGTT előtt befejezték. Az OGTT napján a teszt előtt semmilyen gyógyszert nem szedtek.

Asztal 1

A résztvevők jellemzői a kiinduláskor és az 1 éves utánkövetés során. Az adatokat átlagként (sd) vagy n (%) adjuk meg. Az AGT-t az éhgyomri glükóz ≥6,1 mmol/l és/vagy a 2 órás glükóz ≥11,1 mmol/l határozza meg.

Normális glükóz tolerancia (NGT)Rendellenes glükóztolerancia (AGT)P a változásra, a hatása*Kontroll (n = 29) Műtét (n = 34) Életmód (n = 33) Műtét (n = 30) Életmód (n = 22) Kezelés választása Glükóz tolerancia

Életkor (év)	42,6 (8,7)	39,0 (9,6)	43,2 (11,6)	43,5 (10,3)	51,3 (8,1) †, ‡
Nem (nő, igen)	19 (66%)	23 (67%)	24 (73%)	22 (73%)	15 (68%)
BMI (kg/m 2)
Alapvonal	22,6 (1,5)	47,2 (5,3) †	43,3 (5,2) †, ‡	47,3 (6,0) †	43,5 (4,5) †, ‡
1 év	33.1 (5.1) ∥	39,6 (6,3) ∥	33,1 (5,4) ∥	39,4 (4,0) ∥	†, §	5,9 (0,4) †, §
1 év	5,2 (0,4)	5,3 (0,3)	5,4 (0,3) ∥	5,7 (0,5) ∥	0,103	†	31,8 (14,0) †	21.0 (7.4) †, §	23.8 (8.6) †, §
1 év	67,1 (33,6) ∥	43,5 (19,9) ∥	60,0 (29,9) ∥	33,1 (15,7) ∥	†	2406 (942) †	2238 (931) †	2096 (1041) †, §
1 év	2366 (710) ∥	2077 (903) ∥	1785 (728) ∥	1873 (683)	0,463	0,762
Összes AUCIns/Gluc (pmol/mmol)
Alapvonal	53,1 (22,4)	104,4 (36,6) †	96,5 (42,8) †	77.4 (34.6) †, §	72.9 (28.1) †, §
1 év	97,2 (32,7)	78,7 (38,7) ∥	70,5 (30,6)	71,0 (26,3)	0,614	0,155
ΔIns30/ΔGluc30 (pmol/mmol) a
Alapvonal	147 (96)	230 (100) †	216 (123) †	144 (99) bek.	119. cikk (62) bek.
1 év	256 (139)	249 (167)	172 (153)	149 (111)	0,842	0,993

AUC, a görbe alatti terület; Ins, inzulin; Glükóz, glükóz. * P érték a kezelés megválasztásának és a kiindulási glükóz tolerancia státusának a változók változására gyakorolt hatására, kétirányú ANOVA. A kiindulási csoportok közötti különbségek, egyirányú ANOVA post hoc összehasonlítással (LSD): † P ‡ P § P ∥ P a Öt személyt kizártak negatív vagy rendkívül magas értékek miatt.

A súly, az energiafogyasztás, a gyógyszeres kezelés és a glükóz tolerancia változásai

Az összevont műtéti és életmód-csoportok átlagos (sz.d.) súlycsökkenése 30 (8)%, illetve 9 (10)% volt (P 1. ábra). 1 év múlva a műtéti csoportokban a glükóz, az inzulin és a C-peptid 0 és 120 percnél alacsonyabb, 30 percnél magasabb volt, mint az életmód csoportokban. A fertőzés utáni hipoglikémia († P 1. táblázat). Az OGTT során az inzulin szekréciót becslő három index változásai eltérő eredményeket hoztak. Míg az összes AUCIns/Gluc és az első fázis mindkét beavatkozás után csökkent vagy inkább csökkent, mindkét glükóz tolerancia csoportban, az ellenkezője volt az ΔIns30/ΔGluc30 esetében (1. táblázat).

Elhelyezési index

A HOMA-S és az inzulinszekréció indexeinek párosítása a kiindulási NGT-ben szenvedő betegeknél (n = 96) azt mutatta, hogy a HOMA-S és az első fázis kombinációja állt legközelebb a hiperbola kialakulásához: HOMA-S és az első fázis (β = −0,869, 95% CI (-0,971 - -0,766), n = 94; HOMA-S és összes AUCIns/Gluc (β = −0,796, 95% CI (−0,922 - −0,671, n = 94); valamint HOMA-S és ΔIns30/ΔGluc30 (β = −0,515 95% CI (−0,697 - - 0,334), n = 90), ezért ezt a kombinációt alkalmaztuk a bemutatott DI kiszámításához.